Arra az oldalra, amikor a smink nélküli arcunk iránt bizonytalanná válunk, amikor hétvégén is elgondolkodunk azon, hogy tegyünk-e magunkra festéket, amikor attól tartunk, hogy a párunknak smink nélkül esetleg nem fogunk annyira tetszeni. A smink jelentősen képes növelni az önbizalmunkat, és magabiztosságot is adhat számunkra. A sminknek azonban megvan az a veszélye, hogy annyira megszokhatjuk vele az arcunkat, hogy utána a „saját”, „sminkmentes” önmagunkkal nehezen tudunk azonosulni. Sokat gondolkodtam azon, hogy a férfiak vajon hogyan tudják mindig könnyebben elfogadni magukat, és őket miért nem gyötrik olyan kérdések, minthogy tetszenek-e nekünk. Azt gondolom, hogy az egyik ok pont a smink – vagyis náluk annak hiánya -, hiszen valljuk be, a kozmetikumokkal egy „szebb képet festhetünk” magunknak magunkról, ami után a valóság nehezebben elfogadható.

 

Másrészt sokan átesnek a ló másik oldalára, és például túl sok alapozót használnak, amellyel a természetes vonásaik teljesen elvesznek, és arcuk leginkább egy mimikátlan porcelánbabáévá hasonlít. Ez hiba, hiszen tapasztalataim szerint a férfiak szeretik a mosoly gödröcskéinket, a szeplőinket és a vonásainkat, amelyek különlegessé tesznek minket, és nekünk is meg kell szeretnünk őket, ha nem akarunk ezek miatt egész életünkben szorongani. Ezért azt tanácsolnám, hogy néha igenis tartsunk sminkmentes napokat és barátkozzunk meg az arcunkkal, vagy használjunk csak egy kis szempillaspirált. És persze az is egy jó megoldás, ha szép szempillákat csináltatunk magunknak, hiszen az is képes a tekintetünket jobban kiemelni, közben pedig mégsem kell vastag vakolatot viselnünk. Szeressük a természetességet is, és vállaljuk fel!